Gossip girl az újabb kedvencem,hoztam egy barátságos idézetet ;)
A legjobb barát az, akivel együtt nevettél és sírtál. A legjobb barát az, aki szereti és elfogadja az összes fura ügyed. A legjobb barátod az, akinek a pólója foltos a szempillafestékedtől, a sok sírás miatt. A legjobb barátod az, aki csak rád néz, és egy egész párbeszéd lezajlódik köztetek anélkül, hogy egyszer is kinyitnátok a szátokat. A legjobb barát az, aki a legrosszabb állapotodban is látott és azt mondta: te vagy a legjobb. A legjobb barátod az, aki harcolt érted és megvédett akkor is, mikor tudta hogy, nincs igazad. A legjobb barátod az, aki őszintén mondhatja azt, hogy szeret. A legjobb barátod az, aki seggbe rúgott és ráébresztett, mikor valami nagy hülyeséget akartál tenni. A legjobb barátod az, aki ismer kívül-belül. A legjobb barátod az, akinek sosem kell kérdeznie, mert már tudja a válaszokat. A legjobb barátod az, aki veszekszik veled, hiányol és a sok hülyeség után is kibékül veled. Aki melletted áll a nehéz időkben is és mindig elnézi, ha egy r*b*ncként viselkedsz. Aki nem várja el, hogy bocsánatot kérj tőle. A legjobb barát az, aki köntörfalaz csak azért, hogy ne kerülj nagy bajba. Az, akinek mindig szüksége lenne rád és hiányolni fog, mikor egyedül van és te nem lehetsz ott, de tudja, hogy ott lennél, ha tehetnéd.

Légy öngyilkos,ha vagy elég bátor, kioltani életvilágod ebből a világból.Ha eléggé önző és bátor vagy, fájdalmat okozni a barátaidnak. Szenvedésre kényszeríteni mind- ki téged SZERET! Kiknek szívében mindig lesz helyed.Oltsd ki az életed te ostoba! Mire vársz még? Vagy mondjam másképp? Szeretlek, s ha elvesztelek eléggé bátor voltál a gyilkossághoz látod? lelkemben egy darab-veled-meghal. Vidd hát ezt is magaddal..

Valamikor egyszer te is fogsz majd sírni, kisétálsz a temetőbe síromat megnézni.Sírom fölött az őszi szél panaszosan zengi: itt nyugszik az, ki veled boldog akart lenni!:'(

Nos...igazán sok mindent írhatnék az elmúlt időkről...történt velem jó és rossz egyaránt,de mint szokott lenni nekem már megint a rosszból volt a több :/ néha azt érzem egy senki vagyok,aki saját magán kívül senkire sem számíthat. ahogy telnek a napok,minden egyre csak rosszabb...az a kibaszott szerelem érzése,apám,az egész életem egy kilátástalan szar,és akár hogy is próbálom elhitetni magammal hogy majd idővel jobb lesz,minden csak romlik,és romlik...csak hogy én sem bírom már túl sokáig. idéznek egy sort: "nem azért sírunk mert gyengék vagyunk,hanem mert túl sokáig maradtunk erősek.." és ez rám teljes mértékben helyes. sajnos már szinte nincs olyan nap hogy ne sírva aludnék el,hallgatni a kiabálást, a szidást,ajtócsapkodást.Talán egy pasi nem old meg semmit,és a dolgok csak egyre bonyolultabbak lesznek,de én ebben nem hiszek,mert néha olyan jó lenne odabújni csak egy kicsit valakihez,aki meghallgat,és teljes mértékben megért engem,csak hogy ilyet nehéz találni,főleg az én szerencsémmel...:/ de mint mondtam már kezdem megszokni hogy örök vesztes vagyok,és az is  maradok amíg csak élek....és akit szeretek,az sosem lehet velem,mert ő engem csak barátként szeret,és nem is fog sohasem máshogy,és ha más karjaiban látom,megszakad a szívem :"( és a tudat hogy nekem semmi sem sikerül a lúzerség csak megerősödik a szívemben,és senki nem tud meggyőzni arról abban a pillanatban hogy egyszer nekem is lesz majd jobb...vagy változik az életem. azt mondják ne szomorkodjunk olyan miatt aki eldobott minket,pedig mi bármit megtettünk vna érte,csakhogy ez sosem válasz a kérdésre..:miért jobb nálam az a másik lány? szebb,csinosabb,okosabb...és a végén mindig rájövök,hogy szépséggel mindent el lehet érni...ha egyszer szép leszek,vagy közelében,és majd visszatekintek erre a bejegyzésre,bátran mosolyodom majd el,hogy véghez vittem amit szerettem vna egész életemben,és hogy mi is az? amire szerintem minden lány vágyik tudatt alatt,még ha nem is mondja ki..arra hogy szép,sikeres nő legyek,aki mellett barátok és egy biztos szerelem áll. talán egyszer nekem is meglesz ehhez a szerencsém,addig pedig élem a mindennapi magányos életemet...mert igaz hogy vannak barátaim,és el sem tudnék képzelni náluk jobbakat,csak ők nem élik meg minden nap azt amit nekem meg kell..nem tudják milyen érzés az öngyilkosságon törni a fejüket,azért mert az életed egy kilátástalan szar,ami semmit sem ér..sokszor elgondolkodtam azon is miért is születtem én meg igazából? hogy szenvedjek?hogy minden nap el kelljen ezt viselnem,a megalázást,a csalódásokat, és azt hogy akit szeretek észre sem vesz úgy...ebbe az érzésbe fogok egyszer belehalni :/

légyszi lájk :)

http://www.facebook.com/pages/Id%C3%A9zeteek-only-girl/315084218531456?sk=wall  most kezdtem de légyszi nézzétek meg!:))