Régen írtam már magamról ide, az okokat nem sorolnám...nem akarok mentegetőzni mint a többi blog író. Csak egyszerűen már le kell írnom amit érzek, mert ez a fojtó magány teljesen megbolondít már. Most biztos azt hiszitek nincsenek barátaim, pedig ez nem így van..!! Ők igaz, barátok,és a legjobbak melyek létezhetnek, de ha velük vagyok más embernek érzem magam! egy vidámabb,örömtelibb,életrevalóbb lányt, aki nem törődik semmivel,csak élvezi élete legszebb perceit *__* de ha a családjára gondol,és magára...sírhatnéka van. Igen ez vagyok én...minden lefekvés előtt sírok, a szerelmemért..ki sosem lehet az enyém,hisz ő nem szeret engem,csak úgy mint "haver" és ebbe lassan már bele fogok betegedni :"( apám alkoholista..sokszor megver,megrugdos...a semmiért :/ ezt már évek óta csinálja velem, és teljesen kikészített..sosem akarok egyedül lenni mert akkor minden eszembe jut..amit velem,és anyával tett,azt ahogyan megaláz...Egy kicsit duci vagyok...70 kiló 15 évesen..de én úgy érzem magam mint egy disznó..Egy undorító utolsó féreg...néha ha elegem van magamból vagy valaki megjegyzést tesz az alakomra,akkor képes vagyok 3 napig nem enni semmit. Minden egyes falat után lelkiismeret furdalásom van, előttem van a szánalmas életem, és az h egy senki vagyok,és az is maradok. Sokszor elgondolkodtam az öngyilkosságon...és ez nagyon durván hangzik, mert nem vagyok emós, nem vagyok ribanc aki nem tud magával mit kezdeni. csak szörnyű érzés amikor neked semmi sem jön össze sem az életben sem a szerelemben. Talán egyszer megteszem...ha lesz elég bátorságom. Csak a barátaim és anya éltet engem..semmi más. Ha ők nem lesznek,én sem...Sosem leszek már az a vidám csaj,aki 6 évvel ezelőtt voltam, mert a dolgok megváltoztak és az élet egy nagy szar!!!!!
"egy lány aki sírva alszik el"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése